Tudtad, hogy nálunk a világ legnépszerűbb teáit mind megkóstolhatod? Kóstold meg fekete, zöld, fehér, mate, cascara, roibos, számtalan gyümölcs és gyógynövény valamint a Zhao Zhou vad teáinkat, amelyek ezekben a hideg napokban garantáltan felmelegítenek.
A pécsiek már nagyon régóta teáznak, a város kávéházaiban a 19. század fordulóján ez egyik legnépszerűbb ital volt a tea vagy ahogy akkor írtak a Thea!
A boltokban elsősorban Kongói, Angol, Kínai és Orosz karaván teát lehetett kapni. Érdekes, hogy akkoriban a vendéglátóhelyeken a legnépszerűbb teafőzési módszer az orosz volt.
„A leveleket, azaz a teát kevés forró vízzel leforrázzák és ezen kivonatot a csészében magában kellő mennyiségű forró vízzel felhígítják.”
1893 – „Pécsi Napló“ tárczája Párolgó teamellett.
„A szamovárban édes perczegéssel forr a teavíz, széles nyakú csészémben lomha komorsággal ragyog a barna cseppel erős tea, mely lázba hozza a vért s különös képet alkot a gondolatok tarka tömegéből. . . Tea és rum, két éltet adó elem a bolondos agyvelő személyes munkájának s a titokzatos szívgyanús áradozásának.„
Az újságok akkoriban még azzal is ijesztgették a pécsieket, hogy a te igazi méreg, és le kellene szokni róla.
„… a mind sűrűbben előforduló idegesség és nyugtalanság a divatos italok, mint kávé és tea élvezetére vezethetők vissza. Az orvosi tudomány legelőkelőbb férfiai szólalnak fel a természetes kávé élvezete ellen, melyről Virchow tanár Berlinben a következőket mondja: ,,Végre tudatára jöttünk annak, hogy a coffein, a kávé és a tea legerősebb alkatrésze, az idegeket nagyban izgatja és nagyobb mennyiségben élvezve valóságos méreg, hasonlóan a pálinkához„.
1917-ben a háború miatt tea és kávéhiány keletkezett a városban.
„Tea és kávé postán nem szállítható külföldre. A kereskedelemügyi miniszternek f. hó 5-én kiadott és a hivatalos lap keddi számában közzétett rendelete, a gyarmati teának és kávénak postacsomagokban Magyarország, Horvát- és Szlavonországok területén kívül fekvő helyre való szállítását és ily tartalmú csomagoknak a postára feladását további rendelkezésig eltiltja.”
A nagy háború alatt rumból is kevés volt, amely elengedhetetlen része volt a teának. Ezért rumjegyeket vezettek be.
„Kevés a rum. A város rendelkezésére, álló rum a jelentkezőkhöz képest kevés s így a közélelmezési bizottság csak azoknak adhat rumot, akik eddig is szoktak teázni. Jelentkeztek olyanok is rumért, akikről megállapítható, hogy sohasem ittak teát. Ezek a rumot olcsó szeszesitalnak tekintik s azt hitték, hogy itt az alkalom, hogy olcsón beszerezhessenek jófajta itókát. A rum-adagok kiosztásánál az ilyeneket nem fogják figyelembe venni. Nem kapnak rumot természetesen a gyermekek s az iparos inasok. Ezeket a családtagok számából leírják, így tehát csakis a felnőttek s csakis azok vétetnek figyelembe, akikről feltehető, hogy eddig is mindennapos italuk volt a rumos tea. A közélelmezési bizottság ezen határozata nagyon helyes, bár sok vérmes reményt tett tönkre.”
