Egy több mint 600 éves péksüteményről van szó, ami Franciaországból származik. Számtalan formában sütik, Magyarországon a csigaforma terjedt el. Most már ritkaságnak számít, de volt, amikor Pécsen a legnépszerűbb reggeli volt tejeskávéval párosítva.
Az első írásos feljegyzés 1404-ben említi Normandiában, onnan terjedt el Franciaországban a brioche.
XVI. Lajos király udvarában is népszerű csemege volt. Hagyományos szokás volt, hogy vasárnapokra eső nagyobb ünnepeken szentelt kaláccsal, vagyis brióssal kínálták meg a királyt, aki a zsebéből elővett késével vágott le magának egy falatkát, a többit pedig az apródok osztották szét maguk között.
A brioche Németországon keresztül jutott el hozzánk, az 1900-es évek elején már briósként jelent meg a budapesti pékségekben és kávéházakban, először kifliformában.
1910-ben a az újságokban már úgy reklámozzák, hogy „a legfinomabb brióskifli, amelyeket csak a fővárosi sütödék gyártanak.”
A második világháború után alakult ki a mai, már megszokott csigaforma.
1964 -ben a pécsi újságokba is bekerült, amikor zsemle helyett a brióst ajánlották.
— Kérek egy bögre kávét és egy zsömlét.
— Zsömle nincs — válaszolta a „Kis Pannónia reggeliző” pénztárosnője.
— Elég baj, miért nincs?
— Kérem, mi nem tartunk zsömlét, tessék brióst vagy lángost enni a kávéhoz. A briós különben is jobb. A zsömle kicsi, meg sohasem friss — válaszolta a világ legtermészetesebb hangján.
1977-ben már a napi étkezés része volt, az iskolai menzákról sem hiányozhatott.
„Az Egyetem utcai iskolában 1974 óta önálló élelmezésvezető van, úgy hírlik, a városban a legjobb. Majdnem mindig van gyümölcs, harmadik fogás, kifli, briós, fonottkalács — a gyerekek már unják is, szívesebben eszik a vajaskenyeret” – írta a Dunántúli Napló.
A brióskészítés titka a vaj volt, amelyből rengeteg került a péksüteménybe. A mi briósunkat Kovács Emese pék süti és igazi kovásszal készül 24 óra alatt. Francia vajjal és lekvárral tálaljuk és egy általad választott kávéval.
